2003-ban hallottadrienn vonatam Gangajiról és ismertem meg őt és a férjét Eli Jaxon-Bear-t. Soha nem voltam "Spirituális kereső”, egyszerűen mély vágyam volt a boldogságra. Mindig szerencsés voltam és megkaptam sok mindent, de semmi nem elégítette ki az igazság iránti csillapíthatatlan vágyamat. Egy igaz barátért, tanítóért imádkoztam, aki megmutatja nekem az igazságot. És ezen a ponton csodálatos, nem várt módon találkoztam igaz tanítóimmal Angliában, Azóta minden évben, amikor Európába jönnek, részt veszek a Satsangokon, és Csendes elvonulásaikon. Amikor megláttam Gangajit és Eli-t azonnal tudtam, hogy hazaértem, szerelem lett első látásra. Még arra sem volt szükség, hogy értsem, amit mondanak, mert a belőlük sugárzó csend és szeretet elragadott. Ez volt a kezdet. Az első olyan alkalom és megbizonyosodás az életemben, hogy kétségem nem volt afelől, hogy ez igaz. Ez a bizonyosság és kétely nélküli állapot már maga volt a szabadság! Végre valami, amiben nem kételkedtem! Majd figyeltem, mit mondanak és megfogadtam a tanácsukat. Megálltam, és felismertem önmagam határtalan, megfogalmazhatatlan tudatosságnak, semminek, annak, amiben én és az én történetem és minden megjelenik és eltűnik. Óriási nevetésben törtem ki. Egy gondolat sem valós. Ez a határtalan boldogság és tudatosság mindig itt van. Mindig itt vagyok. Vannak jó és rossz napjaim, fájdalmas és boldog pillanatok, mint azelőtt, de nem ugyanúgy. Közvetlenül átélve ezeket a pillanatokat, azok még mélyebben felfedik a mögöttük rejlő csendet és békét, majd a felismerést: hogy ’soha semmi sem történt’. De az igazság állandó felismeréséhez a kulcs a pillanat friss átélése. Máskülönben az elme egy koncepcióvá alakítva „a soha semmi sem történt”-et vagy bármilyen korábbi felismerést, maga szeretné megoldani az adott problémát, még több történetet és szenvedést előidézve.
Saját meggyőződésem, hogy minden pillanatban van választásunk, hogy tovább folytatjuk a szenvedést, vagy, hogy megállunk és feltegyük a kérdést: mi az, ami itt van ebben a pillanatban? Pár másodpercbe telik megállni és őszintén megmondani az igazat. Ekkor a figyelem nem a gondolatok, hanem az azok mögött rejlő érzés felé irányul. Ez által, az érzelem vagy energia köré az elme által alkotott történet abbamarad. Az elme megáll és az érzelemmel eggyé válva megjelenik a béke, ami mindig itt van, csendes, és nem érinti meg semmi. Csak ebből a csendből, vagy más néven határtalan intelligenciából, tudatosságból jöhet az igaz tett és igaz válasz bármire. Ez az őszinte, közvetlen önvizsgálat a kulcs a felébredéshez.
A nagyszerű hír az, hogy a felébredés mindenki számára lehetséges. A te számodra is.
Elérhetőség: info [kukac] olyanegyszeru.hu